Koronavírus

Kedves Kollégák, kedves Tolmácsok!

Olyan jó tolmácsnak lenni. Mi, akik ezt csináljuk, lételemünknek tekintjük a találkozásokat, lubickolunk az emberek társaságában és az tölt fel, ha a legkülönbözőbb feleket közelebb tudjuk hozni egymáshoz. Most nem ilyen időket élünk. És mi, akik a nemzetközi porondon dolgozunk, a világ számos országában otthon vagyunk, és számtalan helyen van, aki tárt karokkal fogad minket, ha érkezünk – mi láttuk, mi jön.

Nem a szokványos március ez, nem az, amely alatt a téli uborkaszezon után tényleg elkezd sorra csörögni a telefon és végre érezzük, indul az élet. Tavaszodik, ez mindig a töltekezés időszaka. Most is csörög a telefon megállás nélkül, de már fel sem kell vennünk, hogy tudjuk – újabb lemondás. Nehéz ezt most elfogadni, már most félelmetes, és nem tudjuk, meddig fog tartani. Nem csak a mi iparágunk érintett, sokakat sújt már most és még fog is a járvány, ha csak gazdaságilag is.

Most azonban tényleg az a lényeg, hogy azokra gondoljunk, akiket már egészségügyileg is sújtott, akik a legkiszolgáltatottabbak. Figyeljünk egymásra, tartsuk be az előírásokat és figyeljünk magunkra. Most minden eddiginél fontosabb, hogy betegen ne üljünk be egymás mellé a kabinba. Mi most megtehetjük, hogy a lehető legkevesebbet kimozdulva, elősegítsük a járvány lassítását. A fordítások talán nem állnak meg, de eltölthetjük mással is ezt a kényszerű szünetet. Megtanulhatjuk használni azt a régóta tervezett fordítóprogramot, elmélyülhetünk egy régóta rettegett témában, felturbózhatjuk a gyenge nyelvünket, sőt, tanulhatunk egy újat! A családdal töltött plusz idő tulajdonképpen ajándék. Legyen az, ami most béklyónak látszik, lehetőség, és legyen a március mégis inspiráló, hogy ha egyszer lemegy a járvány, erősebben jöjjünk ki belőle! Most másik szinten kell építenünk a kapcsolatokat, egymást óvva, másokra figyelve. Meglátjátok, javunkra válik.